Az uniós támogatásért Orbán konszolidálhatja az országot

INTERJÚ SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD ALKOTMÁNYJOGÁSSZAL, POLITIKAI ELEMZŐVEL


Meglepő módon a sikeresnek tartott ellenzéki előválasztást tartja a bukás egyik okának Szentpéteri Nagy Richard. A politikai elemző szerint az ellenzéki összefogás súlyos veresége után indokolt lenne egyes pártvezetők távozása, de hozzáteszi: a lemondás nem minden kudarcra jó megoldás. Szentpéteri úgy látja, hogy ha valamikor, akkor Orbán Viktor a negyedik kétharmad után az ország konszolidálására kényszerül, különben aligha kapja meg az uniós támogatást.


A vereséget követően az ellenzéki összefogás szereplői nemes egyszerűséggel a másik párt elnökét okolták a vereségért. Egyelőre azonban senki nem mondott le. Ön szerint szükség lenne rá?

Igen is, meg nem is! –, hogy kedvenc válaszommal éljek. Van olyan helyzet, amikor le kell mondani, de olyan is, hogy már a lemondás sem segít.


Mondana példát?

Itt van a Momentum elnöke, aki az őrült előválasztás miatt fél évvel a választás előtt mondott le. Meglátásom szerint Fekete-Győr Andrásnak nem lett volna szabad lemondani. Az új elnök, Donáth Anna fél év alatt legfeljebb kritizálni tudta az elődjét, a politikai cselekvésre pár hónap nagyon kevés. Az elnök asszony már a honi parlamentbe sem ül be, mert megy vissza az Európai Parlamentbe. Közben a régi elnök, Fekete-Győr pedig frakcióvezető lesz itthon. Esetükben biztos nem volt értelme a személycserének.


Vagyis tulajdonképp jól csinálják az összefogás pártelnökei, hogy nem kapkodják el a lemondást?

Lemondani csak akkor érdemes, ha a távozást lényegi megújulás követi. Ha távozna posztjáról MSZP elnöke, Tóth Barnabás, vagy a társelnöke Kunhalmi Ágnes, akkor semmi sem történne, mert egyszerűen nincs, aki helyükre ülne. Úgy látom, hogy a szocialista párt fogyatkozó csapatából senki nem lép elő trónkövetelőként, mert ha így lenne, akkor az illető már korábban zászlót bontott volna. Megújulás híján nekik már mindegy, ők már megnézhetik magukat.


Nagy csalódás elemzők körében a Jobbik, akinek elnöke Jakab Péter egyelőre inkább Márki-Zay Pétert felelősségét firtatja. Jogosan teszi?

Igen, hiszen ő volt az ellenzék kormányfőjelöltje, de Jakab Péter is nagyot bukott, azonban nem mond le. Ugyanis őt a Jobbik parlamenti frakciója, vagy a pártvezetés fenntartás nélkül támogatja; nyilván kap majd kritikát, de lemondatni nem akarják. Tulajdonképp felsorakozott mögötte a párt vezérkara, a választmány. Ezzel együtt szerintem a Jobbik nem megy majd vissza a politikai szélsőjobbra, és ez hosszú távon hoz némi reményt.

Természetesen ettől függetlenül le kéne mondania, de van a vereségnek egy olyan foka, amikor már mindegy. A probléma az, hogy ugyanazok az arcok képviselik majd továbbra is az ellenzéket. Ha lennének is új arcok, őket már nem tudják beültetni a parlamentbe. A választó tehát a vesztesek arcával találkozik majd minden nap.


Az sem mindegy persze, hogy miért ilyen nagy a vereség. Az ellenzék hibái, vagy a kormány minden területen érzékelhető jogtalan erőfölénye okozta-e az ellenzék bukását?

Három dologgal magyarázom az ellenzéki vereséget, bármelyik önállóan is elég lett volna az összefogás bukásához.


Akkor vegyük sorra. Mi a legfontosabb?

Először a rendszer, amelyben élünk. Az elnevezése tetszés szerint változhat - az illiberalizmustól, a hibrid rezsimen át az autokráciáig – de az biztos, hogy nem demokrácia. A felsorolt rendszerek nem szoktak megbukni választásokon, tehát ezt a rendszert ilyen módon leváltani sem lehet.

A választás egyébként sem szabad és nem is tiszta, tehát a választás nem arra való, hogy politikai versenyben eldőljön a kormányzás iránya, hanem arra való, hogy legitimálja a fennálló hatalmat. De ez már 2014 óta így van, tehát ez a harmadik választás Magyarországon, ami se nem szabad, se nem tiszta.

A második ok, ami a bukást okozta, a szörnyű előválasztás volt, amit kezdetektől kifogásoltam, mert ezt az intézményt elsősorban demokráciákban alkalmazzák, nem pedig megszűnő demokráciákban. Ebből adódóan sok veszélye van, ami nem erősíti, inkább gyengíti az ellenzéket.

Végül pedig azt gondolom, hogy a háború, az orosz agresszió az ukránok ellen, illetve ennek kommunikációja természetes módon, a hatalmon lévők malmára hajtotta a vizet.


Komolyan azt állítja, hogy a választás tulajdonképpen felesleges, mert a jelenlegi rendszert nem lehet választásokon leváltani? Örök időkre marad a Fidesz?

Azt kell mondanom, hogy a hibrid rendszernek ez a sajátja. Az egyetlen esély az volt, hogy az ellenzék pártjai összefogtak, de ezt már négy éve is megtették. Ez valódi sanszot jelentett az ellenzék számára. Szerintem ezt az esélyt az előválasztás intézményével megsemmisítették.


Szóval nem lát semmi esélyt?

A választás finisében a választók aktivizálódtak, s nekik – és nem a politikusoknak – köszönhetően az ellenzéki győzelem esélye erősödött, de aztán a háború, a Fidesz kommunikációja végképp eldöntötte a választást. Mondhatnám Putyin a háború megindításával Orbán Viktor segítségére sietett, s ezért tudta a magyar miniszterelnök megnyerni a választást. Úgy gondolom tehát, hogy az ellenzéki vereség mértéke egyértelműen a háborús propagandával magyarázható. Abban a helyzetben ugyanis a világ minden népe a biztonságra szavazott volna, jelen esetben ez a Fidesz-kormányt jelenti.


A jövőre nézve kimondható, hogy Magyarországon megszűnt a politikai váltógazdálkodás?

Igen, ezt nyugodtan mondhatjuk ennyi kétharmad után. Egyébként a közhiedelemmel ellenrétben a sok vidéki körzetben jól szerepelt az ellenzék, tehát a vereség korántsem volt olyan nagy. Az ország több kerületében csak a minimális szavazatszámmal nyert a Fidesz.


A Fidesz győzelme után néhány nappal a választóknak fogalma sincs arról, hogy a leendő kormány mit csinál majd, hisz nem is volt választási program. Mindenesetre az infláció felgyorsult, elviszi a kiosztott választási pénzt. Okozhat ez elégedetlenséget?

Ha gyorsan romlik az életszínvonal, akkor természetesen minden lehetséges. Egy esetleges válság legfeljebb itt-ott megszakíthatja a Fidesz egységét, mert tényleg nehéz idők jönnek. Az árak elszabadulnak majd, a gazdaság teljesítménye jó esetben csak lelassul. De azt aligha tudjuk elképzelni, hogy a helyzet olyan mértékben romlik, hogy a kormánypárt helyett az ellenzékre bíznák a válságkezelést. Ez szinte kizárt, az ellenzék ajánlatát ugyanis egyszer már elutasították.


Az Európai Unió Bizottsága a Fidesz győzelme után egy nappal megindította a jogállamisági eljárást a magyar kormány ellen. Az unió rá tudja-e kényszeríteni a magyar kormányt – amire az ellenzék nem – hogy visszaállítsa a jogállami rendszert?

Igen, az az unió valamit el fog érni. Megkockáztatom, most lehet bizonyos fokú konszolidáció. Megvan a negyedik kétharmad, lehet engedményeket is tenni. Az unióban Orbánt már mindenki utálja, már a lengyelek is, akik a választás előtt még tudomásul vették a magyar kormányfő Putyinról szóló nyilatkozatait, de utána már felháborodtak; szövetségesként tehát kiestek. Tehát a magyar kormánynak szüksége van az unióra, a pénzére különösen.

Vagyis számítok egy fordulatra – amit a kormány nem fog előre bejelenteni – de mindenekelőtt gazdaságpolitikai változásra gondolok. Bár az elmúlt 12 évben azt mondtuk, hogy konszolidáció soha nem lesz, most erre nagyobb esély van, mint Orbán kormányzása alatt bármikor. A rendszernek ugyanis szüksége van bizonyos támogatásra azért, mert ha elutasítja az európai ajánlatot, akkor a választók el fognak tőle távolodni. Ez nem azt jelenti, hogy az ellenzék erősödik majd, de a növekvő infláció, a költségvetés átírásának kényszere miatt felerősödnek a családokat érintő gazdasági problémák. A Fidesznek pedig fontos, hogy legyen külföldi támogatása, úgyhogy az a tippem, hogy lesz konszolidáció Magyarországon. Erre egyébként vannak már bizonyos jelek is.


Van tankönyvi példa, amely alapján ilyen vereségből hogyan tud felállni az ellenzék?

Természetesen van, de nem ugyanazzal a vezetővel. A legsötétebb óra után jöhet a legnagyobb világosság, erre számtalan történelmi példa van.


Mondana egyet?

Persze, de hirtelen csak demokráciából tudok. Ugye Magyarország pedig ma már nem demokrácia. Szóval: Angliában 1992-ben, annyi év thatcherizmus után mindenki temette a konzervatívokat. Senki nem fogadott volna a győzelmükre. De aztán Margaret Thatcer pénzügyminisztere, John Major lényegében vesztes helyzetből – a maastrichti szerződés ratifikálása után – megnyerte a választást a toryknak. Utána még évekig kormányzott. Tehát vesztes helyzetből is talpra lehet állni.


Demokráciában legalábbis, gondolom nem véletlenül hangsúlyozta?

Igen, de nálunk is létezik egyfajta pártélet. A pártok sokat változhatnak, s ha az összefogás együtt marad, vagy ha új pártok jönnek, akkor lehet esély. Ha Orbán Viktor a gazdasági nehézségek, vagy a demokratikus deficit miatt megbukna, akkor a választó más miniszterelnököt keresne.


Ön komolyan hisz ebben?

Nagyon nem, de a történelem bebizonyította, hogy a legsötétebb idők után is jön valami. Ahogy a sötét éjszaka után mindig fény támad, ahogy szerda után mindig csütörtök jön, s a nap akkor felkel. Ez törvényszerű.